|
BWV 140
A Vízkereszt utáni 27. vasárnapra |
| |
Wachet auf, ruft uns die Stimme |
Harsány szó kiált az éjbe |
|
1. Kórus |
Wachet auf, ruft uns die Stimme
Der Wächter sehr hoch auf der Zinne,
Wach auf, du Stadt Jerusalem!
Mitternacht heißt diese Stunde;
Sie rufen uns mit hellem Munde:
Wo seid ihr klugen Jungfrauen?
Wohl auf, der Bräutgam kömmt;
Steht auf, die Lampen nehmt! Alleluja!
Macht euch bereit
Zu der Hochzeit,
Ihr müsset ihm entgegen gehn!
|
Harsány szó kiált az éjbe:
"Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe!
Kit vártok, itt van már közel!"
Kürt ád jelt: "Jöjjetek, hívek!
Hol, merre vagytok, okos szűzek?
Épp éjfél van, sietni kell.
Jön már a Vőlegény.
Lobogjon fáklyafény! Halleluja!
Mily menyegző,
Üdvöt szerző,
Vár reátok, mihelyt megjő!"
|
|
2. Recitativo
(tenor) |
Er kommt, er kommt,
Der Bräutgam kommt!
Ihr Töchter Zions, kommt heraus,
Sein Ausgang eilet aus der Höhe
In euer Mutter Haus.
Der Bräutgam kommt, der einem Rehe
Und jungen Hirsche gleich
Auf denen Hügeln springt
Und euch das Mahl der Hochzeit bringt.
Wacht auf, ermuntert euch!
Den Bräutgam zu empfangen!
Dort, sehet, kommt er hergegangen.
|
Ő jön,
a Vőlegény!
Sion leányai, jöjjetek,
a magasságból otthonotokba siet.
Jön a Vőlegény, "ahogy egy őz,
vagy egy fiatal szarvas
igyekszik a dombokon át"(Énekek Éneke 2,8-9).
A menyegzői vacsorát hozza nektek.
Ébredjetek, keljetek fel!
Nézzétek, ott közeleg!
|
|
3. Duett
(szoprán, basszus) |
Seele (S), Jesus (B)
Sopran
Wenn kömmst du, mein Heil?
Bass
Ich komme, dein Teil.
Sopran
Ich warte mit brennendem Öle.
{Sopran, Bass}
{Eröffne, Ich öffne} den Saal
beide
Zum himmlischen Mahl
Sopran
Komm, Jesu!
Bass
Komm, liebliche Seele!
|
A lélek (S), Jézus (B)
Szoprán
Mikor jössz Szabadítóm?
Basszus
Eljövök
Szoprán
Várlak égő lámpással!
{Szoprán, Basszus}
{Nyisd ki, Kitárom) a termet
együtt
A mennyei vacsorára
Szoprán
Jöjj el Jézus!
Basszus
Jöjj kedves lélek!
|
|
4. Korál
(tenor) |
Zion hört die Wächter singen,
Das Herz tut ihr vor Freuden springen,
Sie wachet und steht eilend auf.
Ihr Freund kommt vom Himmel prächtig,
Von Gnaden stark, von Wahrheit mächtig,
Ihr Licht wird hell, ihr Stern geht auf.
Nun komm, du werte Kron,
Herr Jesu, Gottes Sohn!
Hosianna!
Wir folgen all
Zum Freudensaal
Und halten mit das Abendmahl.
|
Sion népe hallván hallja,
Hogy néki szól az őrök hangja,
És szíve örömtől repes.
Jön az Úr, sugártól fényes,
ő erős, irgalommal ékes,
A csillaga tündökletes.
Jöjj, Jézus, drága kincs,
Dicsőbb tenálad nincs!
Üdv, hozsánna!
Jertek, menjünk,
Mind siessünk,
Szent asztalánál örvendjünk!
|
|
5. Recitativo
(basszus) |
So geh herein zu mir,
Du mir erwählte Braut!
Ich habe mich mit dir
Von Ewigkeit vertraut.
Dich will ich auf mein Herz,
Auf meinem Arm gleich wie ein Siegel setzen
Und dein betrübtes Aug ergötzen.
Vergiß, o Seele, nun
Die Angst, den Schmerz,
Den du erdulden müssen;
Auf meiner Linken sollst du ruhn,
Und meine Rechte soll dich küssen.
|
Jöjj be hozzám,
választott menyasszonyom!
Öröktől fogva kiválasztottalak!
"Mint pecsétet, úgy teszlek a szívemre,
Mint pecsétet, úgy teszlek a karomra"(Énekek Éneke 8,6),
és szomorú szemedet felvidítom.
Felejtsd el, ó lélek a félelmet, a fájdalmat,
amiket el kellett szenvedned.
"Bal karom a fejed alatt,
Jobbommal átölellek téged"(Énekek Éneke 8,3).
|
|
6. Duett
(szoprán, basszus) |
Seele (S), Jesus (B)
Seele
Mein Freund ist mein,
Bass
Und ich bin dein,
beide
Die Liebe soll nichts scheiden.
{Seele, Bass}
{Ich will, du sollst} mit {dir,mir} in Himmels Rosen weiden,
beide
Da Freude die Fülle, da Wonne wird sein.
|
A lélek (S), Jézus (B)
Szoprán
Ő az enyém
Basszus
A tiéd vagyok
együtt
Szeretetünkben minket semmi el nem választ egymástól
{Szoprán, Basszus}
{Veled akarok lenni} (Velem leszel)
együtt
A mennyben!
|
|
7. Korál
|
Gloria sei dir gesungen
Mit Menschen- und englischen Zungen,
Mit Harfen und mit Zimbeln schon.
Von zwölf Perlen sind die Pforten,
An deiner Stadt sind wir Konsorten
Der Engel hoch um deinen Thron.
Kein Aug hat je gespürt,
Kein Ohr hat je gehört
Solche Freude.
Des sind wir froh,
Io, io!
Ewig in dulci jubilo.
|
Lant, kürt, hárfa zeng a mennyben,
Az égi karban, angyal-nyelven
Zeng már feléd a glória.
Minden gyöngykapu kitárva,
A trónnál angyalok közt állva,
Áld énekünk, Isten Fia!
Nem fénylett még a szem,
Nem lángolt a szív sem
Ily örömtől!
Ujjongjunk hát,
Mondjunk hálát,
Vég nélkül víg halleluját!
|
| |
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
