|
BWV 57
Karácsony 2. napjára |
|
|
Selig ist der Mann |
Boldog az az ember |
|
1. Ária
(basszus) |
Selig ist der Mann, der die Anfechtung erduldet;
denn, nachdem er bewähret ist, wird er die Krone des Lebens empfahen. |
Boldog az az ember, aki a kísértés idején kitart,
mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját. (Jak 1,12) |
|
2. Recitativo
(szoprán) |
Ach! dieser süße Trost
Erquickt auch mir mein Herz,
Das sonst in Ach und Schmerz
Sein ewige Leiden findet
Und sich als wie ein Wurm in seinem Blute windet.
Ich muss als wie ein Schaf
Bei tausend rauhen Wölfen leben;
Ich bin ein recht verlassnes Lamm,
Und muss mich ihrer Wut
Und Grausamkeit ergeben.
Was Abeln dort betraf,
Erpresset mir auch diese Tränenflut.
Ach! Jesu, wüsst ich hier
Nicht Trost von dir,
So müßte Mut und Herze brechen,
Und voller Trauren sprechen: |
Ó, ez az édes vigasztalás
Az én szívem is felüdíti,
Mely a jajgatásban és a fájdalomban
Leli örök szenvedését,
És mint a féreg, vonaglik bensőjében.
Bárányként kell élnem
Ezer durva farkas között,
Bizony, elhagyott bárány vagyok
kiszolgáltatva dühüknek
És kegyetlenségüknek.
Ábel szomorú vége
engem is fenyeget és könnyárral borít el.
Ó, Jézusom, ha nem ismerném
A Te vigasztalásodat,
Úgy meghasadna szívem és eltűnne bátorságom,
És bánatos lélekkel így szólnék: |
|
3. Ária
(szoprán) |
Ich wünschte mir den Tod, den Tod,
Wenn du, mein Jesu, mich nicht liebtest.
Ja wenn du mich annoch betrübtest,
So hätt ich mehr als Höllennot. |
A halált kívánnám magamnak, bizony a halált,
Ha te Jézusom nem szeretnél.
Igen, ha még te is szomorítanál,
Úgy nagyobb lenne szenvedésem a pokol tüzénél. |
|
4. Recitativo
(basszus, szoprán dialógus) |
Bass
Ich reiche dir die Hand
Und auch damit das Herze.
Sopran
Ach! süßes Liebespfand,
Du kannst die Feinde stürzen
Und ihren Grimm verkürzen. |
Basszus
Nyújtom néked kezem
És vele együtt a szívem
Szoprán
Ó, édes Szeretet-zálog,
Te az ellenséget legyőzöd
És haragját csillapítod. |
|
5. Ária
(basszus) |
Ja, ja, ich kann die Feinde schlagen,
Die dich nur stets bei mir verklagen,
Drum fasse dich, bedrängter Geist.
Bedrängter Geist, hör auf zu weinen,
Die Sonne wird noch helle scheinen,
Die dir itzt Kummerwolken weist. |
Igen, igen legyőzöm ellenségeim
Kik téged mindig csak vádolnak előttem
Ezért térj magadhoz, nyomorult lélek.
Nyomorult lélek, ne sírj már,
Hisz rád fog sütni még a szép nap,
Amelyet most a bánat fellegei takarnak. |
|
6. Recitativo
(basszus, szoprán dialógus) |
Bass
In meiner Schoß liegt Ruh und Leben,
Dies will ich dir einst ewig geben.
Sopran
Ach! Jesu, wär ich schon bei dir,
Ach striche mir
Der Wind schon über Gruft und Grab,
So könnt ich alle Not besiegen.
Wohl denen, die im Sarge liegen
Und auf den Schall der Engel hofften!
Ach! Jesu, mache mir doch nur,
Wie Stephano, den Himmel offen!
Mein Herz ist schon bereit,
Zu dir hinaufzusteigen.
Komm, komm, vergnügte Zeit!
Du magst mir Gruft und Grab
Und meinen Jesum zeigen. |
Basszus
Kastélyomban béke és élet uralkodik,
Ezt adom majd néked örökre.
Szoprán
Ó, Jézusom, bárcsak nálad lehetnék már,
S a szél már
Nyughelyem és sírom felett fújna,
Akkor győznék minden baj felett.
Boldogok, kik a koporsóban fekszenek,
És az angyalok harsonájára várnak!
Ó, Jézusom, arra kérlek, hogy nékem is,
Mint Istvánnak ( Apcsel 7,55) nyissad meg a mennyet!
Kész az én szívem,
Hogy hozzád emelkedjen.
Jöjj, ó jöjj örömteli idő!
mutasd a sírom, és
Hadd lássam Jézusom. |
|
7. Ária
(szoprán) |
Ich ende behände mein irdisches Leben,
Mit Freuden zu scheiden verlang ich itzt eben.
Mein Heiland, ich sterbe mit höchster Begier,
Hier hast du die Seele, was schenkest du mir? |
Földi életem lassan befejezem,
Örömmel szeretnék távozni innen
Megváltóm, halálomban is hozzád vágyom:
Tiéd a lelkem, milyen ajándékot készítesz nékem? |
|
8. Korál |
Richte dich, Liebste, nach meinem Gefallen und gläube
Dass ich dein Seelenfreund immer und ewig verbleibe,
Der dich ergötzt
Und in den Himmel versetzt
Aus dem gemarterten Leibe. |
Szabjad életed, kedvesem, tetszésem szerint és higgyed,
hogy most és mindörökké barátodként melletted vagyok,
hiszen Téged nagyon szeretlek,
És a mennybe elviszlek,
Sokat szenvedett testedből. |
| |
|
|
| |
|
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva fordítása) |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
