|
BWV 102
A Vízkereszt utáni 10. vasárnapra |
|
|
Herr, deine Augen sehen nach dem Glauben! |
Uram, Te az igazságot nézed! |
|
1. Kórus |
Herr, deine Augen sehen nach dem Glauben!
Du schlägest sie, aber sie fühlen's nicht;
du plagest sie,
aber sie bessern sich nicht.
Sie haben ein härter Angesicht denn
ein Fels und wollen sich nicht bekehren. |
Uram, te az igazságot nézed.
Megverted őket, de nem fájt nekik,
irtottad őket, de nem akarták
megfogadni az intést.
Kőkemény maradt az arcuk,
nem akartak megtérni. |
|
2. Recitativo
(basszus) |
Wo ist das Ebenbild, das Gott uns eingepräget,
Wenn der verkehrte Will sich ihm zuwiderleget?
Wo ist die Kraft von seinem Wort,
Wenn alle Besserung weicht aus dem Herzen fort?
Der Höchste suchet uns durch Sanftmut zwar zu zähmen,
Ob der verirrte Geist sich wollte noch bequemen;
Doch, fährt er fort in dem verstockten Sinn,
So gibt er ihn in's Herzens Dünkel hin. |
Hol van bennünk az Isten képe, amelyre teremttettünk,
amikor az emberi akarat a Teremtő ellen fordul?
Hol van Igéjének ereje,
amikor a javulás szándéka kiszorul a szívből?
Bár a Mennyei Fenség gyengéden próbál
megszelídíteni bennünket,
hátha Így tévelygő lelkünk engedelmeskedik;
De az mégis konokul követi vágyait,
így az öntelt szív rabja lesz. |
|
3. Ária
(alt) |
Weh der Seele, die den Schaden
Nicht mehr kennt
Und, die Straf auf sich zu laden,
Störrig rennt,
Ja von ihres Gottes Gnaden
Selbst sich trennt. |
Jaj annak a léleknek,
mely a bűnt már nem ismeri fel,
és konokul rohan
a magára vont büntetés felé,
eltaszítva magától
Isten kegyelmét. |
|
4. Arioso
(basszus) |
Verachtest du den Reichtum seiner Gnade,
Geduld und Langmütigkeit? Weißest du nicht, dass dich
Gottes Güte zur Buße locket? Du aber nach deinem verstockten
und unbußfertigen Herzen häufest dir selbst den Zorn auf
den Tag des Zorns und der Offenbarung des gerechten Gerichts Gottes. |
Megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát,
és nem veszed tudomásul,
hogy téged a Isten jósaga megtérésre ösztönöz?
Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára,
amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. |
|
5. Ária
(tenor) |
Erschrecke doch,
Du allzu sichre Seele!
Denk, was dich würdig zähle
Der Sünden Joch.
Die Gotteslangmut geht auf einem Fuß von Blei,
Damit der Zorn hernach dir desto schwerer sei. |
Rettenj csak meg, te önhitt lélek!
Gondold meg, mit érdemelnél
a bűn igája miatt.
Isten hosszútűrése ólomlábakon jár,
hogy azután haragja annál inkább rád nehezedjen. |
|
6. Recitativo
(alt) |
Beim Warten ist Gefahr;
Willst du die Zeit verlieren?
Der Gott, der ehmals gnädig war,
Kann leichtlich dich vor seinen Richtstuhl führen.
Wo bleibt sodann die Buß? Es ist ein Augenblick,
Der Zeit und Ewigkeit, der Leib und Seele scheidet;
Verblendter Sinn, ach kehre doch zurück,
Dass dich dieselbe Stund nicht ende unbereitet! |
Késlekedni veszedelmes;
Ki akarsz futni az időből?
Isten, aki egy ideig kegyelmes,
könnyen ítélőszéke elé idéz téged.
Hol marad hát a bűnbánat? Csak egy pillanat,
és szétválik az ideig- és az örökkévaló, a test és a lélek;
Térj vissza, elvakult értelem,
nehogy az az óra felkészületlenül találjon! |
|
7. Korál |
Heut lebst du, heut bekehre dich,
Eh morgen kommt, kann's ändern sich;
Wer heut ist frisch, gesund und rot,
Ist morgen krank, ja wohl gar tot.
So du nun stirbest ohne Buß,
Dein Leib und Seel dort brennen muss.
Hilf, o Herr Jesu, hilf du mir,
Dass ich noch heute komm zu dir
Und Buße tu den Augenblick,
Eh mich der schnelle Tod hinrück,
Auf dass ich heut und jederzeit
Zu meiner Heimfahrt sei bereit. |
Ma még élsz, ma térj meg,
mielőtt eljön a holnap, hisz minden megváltozhat;
Aki ma eleven, egészséges és virul,
holnap beteg, sőt halott lehet.
Ha innen bűnbánat nélkül távozol,
odaát testedet és lelkedet tűz emészti meg.
Segíts, Uram Jézus, segíts nekem,
hogy én még ma eljussak tehozzád,
és rögvest bűnbánatot tartsak,
mielőtt a halál váratlanul eljönne,
hadd legyek készen
ma és mindenkor a hazatérésre. |
|
|
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
