|
BWV 22
Estomihi vasárnapjára |
|
|
Jesus nahm zu sich die Zwölfe |
Jézus magához vette a tizenkettőt… |
|
1. Arios
(tenor, basszus, kórus) |
Tenor
Jesus nahm zu sich die Zwölfe und sprach:
Bass
Sehet, wir gehn hinauf gen Jerusalem,
und es wird alles vollendet werden,
das geschrieben ist von des Menschen Sohn.
Chor
Sie aber vernahmen der keines und wussten nicht,
was das gesaget war. |
Tenor
Jézus magához vette a tizenkettőt, és így szólt:
Basszus
Lássátok, most fölmegyünk Jeruzsálembe,
és minden beteljesedik,
ami az Ember Fia felől megíratott.
Kórus
Ők azonban semmit nem értettek abból,
amit mondott nekik. |
|
2. Ária
(alt) |
Mein Jesu, ziehe mich nach dir,
Ich bin bereit, ich will von hier
Und nach Jerusalem zu deinen Leiden gehn.
Wohl mir, wenn ich die Wichtigkeit
Von dieser Leid- und Sterbenszeit
Zu meinem Troste kann durchgehends wohl verstehn! |
Jézusom, vonj engem teutánad,
kész vagyok, hogy veled menni
Jeruzsálembe, szenvedéseid helyére.
Mily' jó nekem, ha teljesen és igazán felfoghatom
a szenvedés és fájdalom e pillanatainak jelentőségét,
és vigaszomra szolgál. |
|
3. Recitativo
(basszus) |
Mein Jesu, ziehe mich, so werd ich laufen,
Denn Fleisch und Blut verstehet ganz und gar,
Nebst deinen Jüngern nicht, was das gesaget war.
Es sehnt sich nach der Welt und nach dem größten Haufen;
Sie wollen beiderseits, wenn du verkläret bist,
Zwar eine feste Burg auf Tabors Berge bauen;
Hingegen Golgatha, so voller Leiden ist,
In deiner Niedrigkeit mit keinem Auge schauen.
Ach! kreuzige bei mir in der verderbten Brust
Zuvörderst diese Welt und die verbotne Lust,
So werd ich, was du sagst, vollkommen wohl verstehen
Und nach Jerusalem mit tausend Freuden gehen. |
Jézusom, vonj engem teutánad, hadd fussak!
Hiszen, akárcsak tanítványaid, test és vér
nem értheti, ami megmondatott.
A világ után sóvárog, magának akarja a nagyobb részt.
Jobbról és balról, mikor megdicsőülsz,
biztos várat akar építeni a Tábor hegyén.
Ám a szenvedésteljes Golgotára,
megaláztatásod helyére egy pillantást sem kíván vetni.
Ó, kérlek, feszítsd meg romlott lelkemben
elsőként e világot és tiltott vágyait,
hogy tökéletesen érthessem, ha szólsz,
és ezer örömmel kísérjelek Jeruzsálembe. |
|
4. Ária
(tenor) |
Mein alles in allem, mein ewiges Gut,
Verbessre das Herze, verändre den Mut;
Schlag alles darnieder,
Was dieser Entsagung des Fleisches zuwider!
Doch wenn ich nun geistlich ertötet da bin,
So ziehe mich nach dir in Friede dahin! |
Mindenben mindenem, örök javam,
jobbítsd meg szívemet, változtatsd meg indulataimat,
törj le mindent,
ami a test megtagadását akadályozza!
S ha majd holt lélekkel borulok eléd,
vonj engem békességben teutánad! |
|
5. Korál |
Ertöt uns durch dein Güte,
Erweck uns durch dein Gnad;
Den alten Menschen kränke,
Dass der neu' leben mag
Wohl hie auf dieser Erden,
Den Sinn und all Begehren
Und G'danken hab'n zu dir. |
Öldökölj meg jóságoddal,
kegyelmeddel támassz fel;
vesd halálra az ó embert,
hogy élhessen az új.
Akkor már itt e földön
elmém, minden vágyam
és gondolatom csak a tiéd lesz. |
| |
|
|
|
|
|
(Tóth Eszter fordítása) |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
