|
BWV 17
A Vízkereszt utáni 14. vasárnapra |
|
|
Wer Dank opfert, der preiset mich |
Aki hálával áldozik, az dicsőít engem |
|
1. Kórus |
Wer Dank opfert, der preiset mich,
und das ist der Weg, dass ich ihm zeige
das Heil Gottes. |
Aki hálával áldozik, az dicsőít engem,
és aki ilyen úton jár,
annak mutatom meg Isten szabadítását. |
|
2. Recitativo
(alt) |
Es muss die ganze Welt ein stummer Zeuge werden
Von Gottes hoher Majestät,
Luft, Wasser, Firmament und Erden,
Wenn ihre Ordnung als in Schnuren geht;
Ihn preiset die Natur mit ungezählten Gaben,
Die er ihr in den Schoß gelegt,
Und was den Odem hegt,
Will noch mehr Anteil an ihm haben,
Wenn es zu seinem Ruhm so Zung als Fittich regt. |
Legyen az egész világ néma tanúja
Isten fenségének:
levegő, víz, égbolt és föld,
mert mikor a természet saját rendje szerint jól működik
Őt dicséri számtalan ajándéka miatt
amit Ő ölébe adott.
És minden, mi lélegzik
még inkább részesedik Belőle
ha az Úr dicsőítésére beszéde felszárnyal hozzá. |
|
3. Ária
(szoprán) |
Herr, deine Güte reicht, so weit der Himmel ist,
Und deine Wahrheit langt, so weit die Wolken gehen.
Wüßt ich gleich sonsten nicht, wie herrlich groß du bist,
So könnt ich es gar leicht aus deinen Werken sehen.
Wie sollt man dich mit Dank davor nicht stetig preisen?
Da du uns willt den Weg des Heils hingegen weisen. |
Uram, jóságod az égig ér,
és igazságod a fellegekig.
Ha nem is tudnám, milyen csodálatos és nagy vagy,
úgy megláthatom azt műveidet szemlélve.
Hogy is ne dicsérne téged mindenki szüntelen hálát adva?
Hisz megmutatod nekünk szabadításod útját. |
|
4. Recitativo
(tenor) |
Einer aber unter ihnen,
da er sahe, dass er gesund worden war,
kehrete um und preisete Gott mit lauter Stimme
und fiel auf sein Angesicht zu seinen
Füßen und dankte ihm, und das war ein Samariter. |
Egyikük pedig, amikor látta,
hogy meggyógyult,
visszatért,
és fennhangon dicsőítette az Istent.
És ez egy samáriai volt. (Lk 17,15) |
|
5. Ária
(tenor) |
Welch Übermaß der Güte
Schenkst du mir!
Doch was gibt mein Gemüte
Dir dafür?
Herr, ich weiß sonst nichts zu bringen,
Als dir Dank und Lob zu singen. |
Megajándékozol engem
mérhetetlen jóságoddal!
Vajon mit adhat
lelkem néked cserébe?
Uram,hálám és dicséretem énekén kívül.
semmit sem hozhatok. |
|
6. Recitativo
(basszus) |
Sieh meinen Willen an, ich kenne, was ich bin:
Leib, Leben und Verstand, Gesundheit, Kraft und Sinn,
Der du mich lässt mit frohem Mund genießen,
Sind Ströme deiner Gnad, die du auf mich lässt fließen.
Lieb, Fried, Gerechtigkeit und Freud in deinem Geist
Sind Schätz, dadurch du mir schon hier ein Vorbild weist,
Was Gutes du gedenkst mir dorten zuzuteilen
Und mich an Leib und Seel vollkommentlich zu heilen. |
Tekints rám, tudom, mi vagyok:
testem, életem és értelmem, egészségem, erőm és vágyaim,
mindezek kegyelmed rám áradó folyamai.
Te hagyod, hogy boldog örömmel éljek adományaiddal.
A Lelked szerint való szeretet, béke, igazságosság és öröm
kincseid mind, melyek példázzák már itt,
mennyi jót kívánsz majd odaát nékem adni
hogy testem és lelkem tökéletesen meggyógyuljon. |
|
7. Korál |
Wie sich ein Vatr erbarmet
Üb'r seine junge Kindlein klein:
So tut der Herr uns Armen,
So wir ihn kindlich fürchten rein.
Er kennt das arme Gemächte,
Gott weiß, wir sind nur Staub.
Gleichwie das Gras vom Rechen,
Ein Blum und fallendes Laub,
Der Wind nur drüber wehet,
So ist es nimmer da:
Also der Mensch vergehet,
Sein End, das ist ihm nah. |
Mint jó szülő megvédi,
és szánja gyenge gyermekét
Oly irgalommal nézi
az Úr, ki féli szent nevét.
Hisz ő jól tudja, látja,
Hogy életünk múló,
mint fű és rét virága,
oly gyorsan hervadó.
Ha szél fú rá, már eltűnt,
Helyét se lelnéd fel.
Ily múló földi létünk,
a vég mindig közel. |
| |
|
|
|
|
|
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva fordítása) |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
