|
BWV 113
A Vízkereszt utáni 12. vasárnapjára |
| |
Herr Jesu Christ, du höchstes Gut |
Jézus Krisztus, mérhetetlen bőforrású kegyelem |
|
1. Kórus |
Herr Jesu Christ, du höchstes Gut,
Du Brunnquell aller Gnaden,
Sieh doch, wie ich in meinem Mut
Mit Schmerzen bin beladen
Und in mir hab der Pfeile viel,
Die im Gewissen ohne Ziel
Mich armen Sünder drücken.
|
Jézus Krisztus, mérhetetlen
Bőforrású kegyelem:
Mindenfelől zaklat engem
A szorongó félelem.
Szívem a lelkiismeret
Éles nyila sebezte meg,
Kegyetlenül marcangol.
|
|
2. Korál
(alt) |
Erbarm dich mein in solcher Last,
Nimm sie aus meinem Herzen,
Dieweil du sie gebüßet hast
Am Holz mit Todesschmerzen,
Auf dass ich nicht für großem Weh
In meinen Sünden untergeh,
Noch ewiglich verzage.
|
Uram, légy rám tekintettel
Szabadulást szerezve:
Súlyos terhem te vitted fel
A fájdalmas keresztre,
Hogy keserves gondja miatt
El ne vesszen Gonosz fiad
És kétségbe ne essék.
|
|
3. Ária
(basszus) |
Fürwahr, wenn mir das kömmet ein,
Dass ich nicht recht vor Gott gewandelt
Und täglich wider ihn misshandelt,
So quält mich Zittern, Furcht und Pein.
Ich weiß, dass mir das Herze bräche,
Wenn mir dein Wort nicht Trost verspräche.
|
Én Istenem, mikor régi
Bűneimre gondolok, mikkel
ellened vétkeztem naponta,
Úgy remegés, félelem és kín
Gyötör, tudom, megszakadna
A szívem, ha Igéd nem vígasztalna engem.
|
|
4. Korál és Recirativo
(basszus) |
Jedoch dein heilsam Wort, das macht
Mit seinem süßen Singen,
Dass meine Brust,
Der vormals lauter Angst bewusst,
Sich wieder kräftig kann erquicken.
Das jammervolle Herz
Empfindet nun nach tränenreichem Schmerz
Den hellen Schein von Jesu Gnadenblicken;
Sein Wort hat mir so vielen Trost gebracht,
Dass mir das Herze wieder lacht,
Als wenn's beginnt zu springen.
Wie wohl ist meiner Seelen!
Das zagende Gewissen kann mich nicht länger quälen,
Dieweil Gotts alle Gnad verheißt,
Hiernächst die Gläubigen und Frommen
Mit Himmelsmanna speist,
Wenn wir nur mit zerknirschtem Geist
Zu unserm Jesu kommen.
|
Igédben a jóság tiszta ígéretét találom,
Hogy félelmektől elszorult keblem,
Fölengedhet és megnyugodhat benned.
Fájdalmas szívem
Könnyes szenvedések után
örömmel fogadja
Jézus kegyelmes tekintetének
ragyogó fényét.
Igéje annyira megvigasztalt,
Hogy szívem ismét nevet,
Majd kiugrik jókedvében.
Milyen jó lelkemnek!
A csüggedő lelkiismeret nem kínozhat többé.
Isten teljes kegyelmét ígéri,
és itt a földön a hívőket és a kegyeseket
mennyei mannával táplálja.
Töredelmes lélekkel álljunk meg tehát
Jézusunk előtt.
|
|
5. Ária
(tenor) |
Jesus nimmt die Sünder an:
Süßes Wort voll Trost und Leben!
Er schenkt die wahre Seelenruh
Und rufet jedem tröstlich zu:
Dein Sünd ist dir vergeben.
|
Jézus magához fogadja a bűnösöket:
Ó kedves szó, élettel teli
Megajándékoz valódi lelki békével
és mindenkit vígasztal:
Bűneid meg vannak bocsátva.
|
|
6. Recitativo
(tenor) |
Der Heiland nimmt die Sünder an:
Wie lieblich klingt das Wort in meinen Ohren!
ES ruft: Kommt her zu mir,
Die ihr mühselig und beladen,
Kommt her zum Brunnquell aller Gnaden,
Ich hab euch mir zu Freunden auserkoren!
Auf dieses Wort will ich zu dir
Wie der bußfertge Zöllner treten
Und mit demütgem Geist >>Gott, sei mir gnädig! << beten.
Ach, tröste meinen blöden Mut
Und mache mich durch dein vergossnes Blut
Von allen Sünden rein,
So werd ich auch wie David und Manasse,
Wenn ich dabei
Dich stets in Lieb und Treu
Mit meinem Glaubensarm umfasse,
Hinfort ein Kind des Himmels sein.
|
A Megváltó magához fogadja a bűnösöket:
Milyen kedves fülemnek ez a szó!
Azt mondja: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
Akik megfáradtak és megterheltek vagytok,
Jöjjetek a minden kegyelem kútforrásához,
Kiválasztottalak benneteket, hogy barátaim legyetek!
Erre a szavadra bűnbánó vámszedőként
akarok hozzád járulni,
és alázatos lélekkel imádkozni:
>> Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek!<<
Ó, vigasztald meg esendő lelkemet,
és kiontott véred átal tégy engem
minden bűntől szabaddá.
Akkor olyan leszek, mint Dávid és Manassé.
A menny gyermekévé válok,
Ha Téged mindig
szeretettel és hűséggel, hitem karjaival átölellek.
|
|
7. Ária
(szoprán alt duett) |
Ach Herr, mein Gott, vergib mir's doch,
Womit ich deinen Zorn erreget,
Zerbrich das schwere Sündenjoch,
Das mir der Satan auferleget,
Dass sich mein Herz zufriedengebe
Und dir zum Preis und Ruhm hinfort
Nach deinem Wort
In kindlichem Gehorsam lebe.
|
Én Istenem, kegyelmedből, bocsásd meg
nekem, amivel haragod kiérdemeltem.
Törd össze a bűn súlyos igáját,
amit a Sátán rakott rám.
Hogy szívem békességet nyerjen
És dicséretedre, magasztalásodra
Igéd szerint
Gyermeki engedelmességben éljen.
|
|
8.Korál |
Stärk mich mit deinem Freudengeist,
Heil mich mit deinen Wunden,
Wasch mich mit deinem Todesschweiß
In meiner letzten Stunden;
Und nimm mich einst, wenn dir's gefällt,
In wahrem Glauben von der Welt
Zu deinen Auserwählten!
|
Erősíts meg Szentlelkeddel
E keserves próbában
S moss meg engem szent véreddel
Az utolsó órában
Add, hogy szentül neked élve
Igaz hittel jussak végre
Dicsőséged honába.
|
| |
|
|
| |
|
Gerőfiné dr. Brebovszky Éva fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
