|
BWV 96
Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapra |
|
|
Herr Christ, der einge Gottessohn |
Úr Krisztus, az Örökkévaló Atyaisten Fia |
|
1. Kórus |
Herr Christ, der einge Gottessohn,
Vaters in Ewigkeit,
Aus seinem Herzn entsprossen,
Gleichwie geschrieben steht,
Er ist der Morgensterne,
Sein' Glanz streckt er so ferne
Vor andern Sternen klar. |
Úr Krisztus, az Örökkévaló
Atyaisten szívéből
fakadt egyszülött Fiú,
amint az meg van írva.
Ő a Hajnalcsillag,
fénye messze árad,
ragyogóbb minden csillagnál. |
|
2. Recitativo
(alt) |
O Wunderkraft der Liebe,
Wenn Gott an sein Geschöpfe denket,
Wenn sich die Herrlichkeit
Im letzten Teil der Zeit
Zur Erde senket.
O unbegreifliche, geheime Macht!
Es trägt ein auserwählter Leib
Den großen Gottessohn,
Den David schon
Im Geist als seinen Herrn verehrte,
Da dies gebenedeite Weib
In unverletzter Keuschheit bliebe.
O reiche Segenskraft! so sich auf uns ergossen,
Da er den Himmel auf-, die Hölle zugeschlossen. |
Ó, szeretet csodás ereje,
mikor Isten teremtményére gondol,
midőn magasztos lénye az
idők végezetén
a földre száll!
Óh! Felfoghatatlan titokzatos hatalom!
Kiválasztott test hordja a nagy Istenfiút,
akit már Dávid is lélekben uraként tisztelt,
hisz' ez az áldott asszony
szeplőtlen ártatlanságban maradt.
Az áldás gazdag ereje áradt ki ránk,
midőn Isten a mennyet kitárta,
s a poklot lezárta. |
|
3. Ária
(tenor) |
Ach, ziehe die Seele mit Seilen der Liebe,
O Jesu, ach zeige dich kräftig in ihr!
Erleuchte sie, dass sie dich gläubig erkenne,
Gib, dass sie mit heiligen Flammen entbrenne,
Ach würke ein gläubiges Dürsten nach dir! |
Vond a lelkem a szeretet kötelévelmagadhoz!
Ó, Jézusom; mutasd hatalmasnak magadat benne!
Világosítsd meg, hogy hittel megismerjen Téged;
add, hogy szent lánggal égjen,
hogy hittel szomjazzon Téged! |
|
4. Recitativo
(szoprán) |
Ach, führe mich, o Gott, zum rechten Wege,
Mich, der ich unerleuchtet bin,
Der ich nach meines Fleisches Sinn
So oft zu irren pflege;
Jedoch gehst du nur mir zur Seiten,
Willst du mich nur mit deinen Augen leiten,
So gehet meine Bahn
Gewiss zum Himmel an. |
Ó, Istenem, vezess az igaz útra engem,
ki sötétben járok,
kit oly sokszor visz e testi lét tévelygésbe.
Te mégis oldalamra állsz,
tekinteteddel vezetsz,
hogy utam bizton a menny felé tartson. |
|
5. Ária
(basszus) |
Bald zur Rechten, bald zur Linken
Lenkte sich mein verirrter Schritt.
Gehe doch, mein Heiland, mit,
Laß mich in Gefahr nicht sinken,
Laß mich ja dein weises Führen
Bis zur Himmelspforte spüren! |
Hol jobbra, hol balra botlik tétova léptem.
Kísérj el Üdvösségem,
ne hagyj a vészbe sodródnom,
hadd érezzem bölcs vezetésed
a menny kapujáig! |
|
6. Korál |
Ertöt uns durch dein Güte,
Erweck uns durch dein Gnad;
Den alten Menschen kränke,
Dass er neu Leben hab
Wohl hier auf dieser Erden,
Den Sinn und all Begierden
Und G'danken hab'n zu dir. |
Ölj meg jóságoddal,
támassz fel kegyelmed által,
az óembert betegítsd meg,
hogy új életre vágyjon
már itt e földön,
hogy értelme, minden kívánsága
és gondolata Tenálad legyen! |
|
|
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
