|
Wer sich selbst erhöhet, der soll erniedriget werden, und wer sich selbst erniedriget, der soll erhöhet werden. |
Aki magát felmagasztalja, annak meg kell aláztatnia, aki magát megaláztatja, annak fel kell magasztaltatnia. |
|
Wer ein wahrer Christ will heißen,
Muß der Demut sich befleißen;
Demut stammt aus Jesu Reich.
Hoffart ist dem Teufel gleich;
Gott pflegt alle die zu hassen,
So den Stolz nicht fahren lassen. |
Aki igaz kereszténynek tartja magát,
Annak iparkodnia kell az alázatban;
Az alázat Jézus birodalmából származik.
A gőg viszont az ördögtől ered;
Isten gyűlölni szokta mindazokat,
Akik nem tudnak büszkeségüktől megválni. |
|
Der Mensch ist Kot, Staub, Asch und Erde;
Ist's möglich, daß vom Übermut,
Als einer Teufelsbrut,
Er noch bezaubert werde?
Ach Jesus, Gottes Sohn,
Der Schöpfer aller Dinge,
Ward unsretwegen niedrig und geringe,
Er duldte Schmach und Hohn;
Und du, du armer Wurm, suchst dich zu brüsten?
Gehört sich das vor einen Christen?
Geh, schäme dich, du stolze Kreatur,
Tu Buß und folge Christi Spur;
Wirf dich vor Gott im Geiste gläubig nieder!
Zu seiner Zeit erhöht er dich auch wieder. |
Az ember szenny, por, hamu és föld;
Lehetséges, hogy az elbizakodottság,
Mint egy ördögfajzat,
Még eltévelyítheti?
Ah, Jézus, Istennek Fia,
Minden dolgok Alkotója volt az,
Ki megaláztatott és lealacsonyult miattunk,
Eltűrte a szégyent és a gúnyt;
És te, te szegény féreg, te akarsz pöffeszkedni?
Keresztényi dolog ez?
Eredj, szégyelld magad, te gőgös teremtmény,
Gyakorolj bűnbánatot és kövesd Krisztus lábnyomát;
Vesd magad Isten elé hittel telt lélekkel!
A kellő időben Ő majd ismét felemel téged. |
|
Jesu, beuge doch mein Herze
Unter deine starke Hand,
Daß ich nicht mein Heil verscherze
Wie der erste Höllenbrand.
Laß mich deine Demut suchen
Und den Hochmut ganz verfluchen;
Gib mir einen niedern Sinn,
Daß ich dir gefällig bin! |
Jézus, hajlítsd meg hát szívem
Erős kezeddel,
Hogy el ne játsszam üdvösségemet,
Mint a pokol elsőszülötte tette.
Add, hogy a Te alázatodat keressem
És a gőgöt egészen elvethessem,
Adj nekem alázatos szívet,
Hogy Neked tetsző lehessek! |
|
Der zeitlichen Ehrn will ich gern entbehrn,
Du wollst mir nur das Ewge gewährn,
Das du erworben hast
Durch deinen herben, bittern Tod.
Das bitt ich dich, mein Herr und Gott. |
A múlandó dicsőségről örömmel lemondok,
Mert te az örökkévalót adod nekem,
Melyet megnyertél
Nyers, keserű halálod által.
Ezt kérem Tőled, Uram és Istenem. |
