BWV 64
Karácsony 3. napjára |
|
Sehet, welch eine Liebe hat uns der Vater erzeiget |
Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya |
1. Kórus |
Sehet, welch eine Liebe hat uns der Vater erzeiget,
dass wir Gottes Kinder heißen. |
Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya,
hogy Isten fiainak neveztetünk! |
2. Korál |
Das hat er alles uns getan,
Sein groß Lieb zu zeigen an.
Des freu sich alle Christenheit
Und dank ihm des in Ewigkeit.
Kyrieleis! |
Mindezt ő tette velünk,
hogy megmutassa nagy szeretetét.
Örvendezzen ennek az egész keresztyén nép,
és adjon neki hálát örökké.
Uram, irgalmazz! |
3. Recitativo
(alt) |
Geh, Welt! behalte nur das Deine,
Ich will und mag nichts von dir haben,
Der Himmel ist nun meine,
An diesem soll sich meine Seele laben.
Dein Gold ist ein vergänglich Gut,
Dein Reichtum ist geborget,
Wer dies besitzt, der ist gar schlecht versorget.
Drum sag ich mit getrostem Mut: |
Menj, világ, tartsd meg magadnak, ami a tiéd,
nem kérek, nem is birtokolhatok semmit belőled,
hiszen enyém a menny, benne gyönyörködik a lelkem.
A te aranyod mulandó kincs,
gazdagságodat csak kölcsönbe adod,
s aki azt birtokolja,
bizony hamis gondoskodásban részesül.
Ezért mondom bátor szívvel: |
4. Korál |
Was frag ich nach der Welt
Und allen ihren Schätzen
Wenn ich mich nur an dir,
Mein Jesu, kann ergötzen!
Dich hab ich einzig mir
Zur Wollust vorgestellt:
Du, du bist meine Lust;
Was frag ich nach der Welt! |
Mit törődöm én ezzel a világgal
és minden kincsével,
ha egyedül csak benned
gyönyörködhetem, Jézusom!
Te vagy egyedül
minden javam,
egyedül benned lelem kedvem -
mit törődöm én ezzel a világgal! |
5. Ária
(szoprán) |
Was die Welt
In sich hält,
Muß als wie ein Rauch vergehen.
Aber was mir Jesus gibt
Und was meine Seele liebt,
Bleibet fest und ewig stehen. |
Mindaz, amit a világ
megtart magának,
mint füst oszlik szét.
De amit Jézus ad nekem,
amit lelkem szeret,
az szilárdan áll, és mindörökre megmarad. |
6. Recitativo
(basszus) |
Der Himmel bleibet mir gewiss,
Und den besitz ich schon im Glauben.
Der Tod, die Welt und Sünde,
Ja selbst das ganze Höllenheer
Kann mir, als einem Gotteskinde,
Denselben nun und nimmermehr
Aus meiner Seele rauben.
Nur dies, nur einzig dies macht mir noch Kümmernis,
Dass ich noch länger soll auf dieser Welt verweilen;
Denn Jesus will den Himmel mit mir teilen,
Und darzu hat er mich erkoren,
Deswegen ist er Mensch geboren. |
Biztosan tudom: a menny vár rám,
s hit által már most az enyém.
A halál, a világ és a bűn,
vagy akár a pokol egész serege
már soha többé
nem rabolhatják el lelkemből,
hiszen Isten gyermeke vagyok.
Csak egy, egyedül egyetlen dolog bántja szívemet,
Hogy még sokáig kell e földön időznöm;
mivel Jézus meg akarja osztani velem a mennyet,
- erre választott ki -
ezért lett Ő emberré. |
7. Ária
(alt) |
Von der Welt verlang ich nichts,
Wenn ich nur den Himmel erbe.
Alles, alles geb ich hin,
Weil ich genung versichert bin,
Dass ich ewig nicht verderbe. |
Nem kívánok semmit e világtól,
ha a mennyet örökölhetem.
Mindent, mindent odaadok,
hisz biztosan tudom:
soha örökké el nem kárhozom. |
8. Korál |
Gute Nacht, o Wesen,
Das die Welt erlesen!
Mir gefällst du nicht.
Gute Nacht, ihr Sünden,
Bleibet weit dahinten,
Kommt nicht mehr ans Lieht!
Gute Nacht, du Stolz und Pracht!
Dir sei ganz, du Lasterleben,
Gute Nacht gegeben! |
Elhagyok mindent,
amit a világ kínál!
Nem lelem többé kedvem benne.
Jó éjt, bűnök,
Hátam mögé vetlek,
nem jöhettek napfényre többé.
Jó éjt, büszkeség és dicsőség,
neked is, gyötrelmekkel teli élet,
jó éjt, végleg jó éjt. |
|
|
|
|
|
(Tóth Eszter fordítása ) |
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |